Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Nagyné Tóth Tímea vagyok, Kecskeméten élek férjemmel, Andrással és két kamasz gyermekemmel, Lénával (17) és Marcellel (14).
Végzettségem szerint magyar tanár és művelődésszervező lennék, de már korán elhódított ettől a pályától a szépség és az alkotás iránti szeretetem.
A fejemben tomboló sok-sok szín, forma, hangulat, stílus végtelen tánca, a kielégítetlen vágy, mely csak az igényes kivitelezésben nyerhetett enyhülést, vett rá arra, hogy a gyes alatt elvégezzek egy varrónői átképző tanfolyamot, majd később egy 3 éves divattervezői, stílustanácsadói iskolát.
Azóta folyamatosan járom ezt az utat, keresem a lehetőségeket, és próbálok élni az adatott segítségekkel.
Egy pár hónapja még egy kis kézműves üzletet vezettem barátnőmmel Manu álma néven, ami a saját tervezésű ruhák, kiegészítők értékesítése mellett afféle kis befogadó helyként működött más hazai, helybéli alkotók számára is. Szerelem volt, és jöttek a nehézségek...
Jelenleg öltözettervezőként dolgozom, egyedi megrendeléseket gardírozok végig a kívánság megszületésétől, az álom testet öltéséig.
Ezeket a ruhákat nálam sokkal nagyobb tapasztalattal és szaktudással rendelkező varrónők készítik el a terveim és elképzeléseim szerint.
Emellett egyre nagyobb szerepet töltenek be életemben a saját készítésű tárgyaim, amelyek itt a Meskán is láthatóak, reményeim szerint, egyre nagyobb számban.
Élvezem, hogy itt az egész munkafolyamat az első rajzoktól az utolsó gomb felvarrásáig az én kezemen megy át, beletehetem a szeretetem, a gondosságom és a felelősséget is én vállalom mindenért.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Amióta csak az eszemet tudom fontos volt számomra a szépség és a nőiesség.
Belső indíttatás vezetett.
A rongyoskosárból kihalászott textilekből álmokat szőttem, amik előbb utóbb meg is valósultak, mert a családomban szinte minden nő varrt.
Hogy innen elkanyarodtam, az kb. úgy történt, hogy valamennyire okos lány voltam (persze most már tudom azt is, hogy leginkább csak mások örömét kereső, legyen az szülő, tanítónéni, vagy épp a szomszéd macskája) így nekem "többre kellett vinnem"!
El is hitettem magammal, hogy számomra minden, ami a saját belső indíttatásommal kapcsolatos az elérhetetlen naiv álom.
Mert persze ezt senki más nem akarta csak én, és nekem ez akkor igen kevésnek tűnt.
Ennek dacára, a főiskolán is csak gazdagítottam idevágó ismereteimet.
A magyar néprajz mellett más etnikumok megismerése, a kortörténeti stílusok, és a tárgyi kultúra története, az esztétika a szimbólumok világának tanulmányozása, mind, mind inspirációs forrásaim a mai napig.
Aztán jöttek a keményebb "megszorítások".
Egy veszélyeztetett terhesség, ami alatt csak rajzoltam és rajzoltam, és közben egyre jobban feszített, hogy nem tudom életre hívni azt, ami bennem van.
Ennek hatására mentem el egy varrónői átképző tanfolyamra, mondván jó lesz majd, ha meg tudom varrni a gyerekek ruháit és a háztartási dolgokat.
A gyes lejárta után épphogy csak megpróbáltam beilleszkedni tanárnőként a "való világba", súlyosan lebetegedtem.
Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy ez a betegség és az ebből való kigyógyulásom az, ami elindított és lök előre folyamatosan életutamon.
Azóta sok mindent megtanultam, fejlődtem, elértem célokat, másokat pedig el kellett engednem.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Az alkotás számomra mindig egy céllal kezdődik, egy igénnyel, ami legyen az enyém vagy másé, meghatározza az egész munkafolyamatot, és ennek rendelem alá magam.
Csapongó, a világ, az emberek rezdüléseit érzékenyen észlelő, a lehetőségek végtelen és mámorító szépségében szétszóródó személyiség vagyok, ezért nehéz volt megtanulnom ezt az alázatot, amivel most dolgozni tudok.
A táskáimat pl. egy téli "Manu álma kord kollekcióhoz" terveztem. Most úgy érzem már önálló életet élnek, egy egységes stílust képviselnek, amit nem szeretnék megbontani, csak továbbfejleszteni és ebben főleg a vásárlói igények vezetnek.
Tervező és kalandozó embernek tartom magam. Többféle stílust kedvelek, többféle hangulatban otthon érzem magam. Szeretem a vidám, életteli színeket, a derűt, játékosságot sugalló képeket, az etnikus elemeket, motívumokat, de a régies, rusztikus, romantikus hangulatok is vonzanak.
Itt a Meskán, most az előzőt képviselem.
Nem vagyok újító alkat. Tervezőként nyomon követem a divat rezdüléseit, élvezem és izgalmasnak tartom, de ezekben a munkáimban nem ez vezet elsősorban.
Az egyetemes kultúra széles és kimeríthetetlen tárházából táplálkozom. Az élénk vidám színekkel a nagyvárosi szürkeséget, uniformitást szeretném megtörni.
Reményeim szerint táskáim stilizált leegyszerűsített forma- és motívumvilága mégis illeszkedik a mai modernitásba.
Ezenkívül törekszem a praktikumra, az egyre kidolgozottabb részletekre, és keresem az egyre tartósabb megmunkálás lehetőségeit.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Az alkotás számomra megélhetési forma és nagyrészt magányos tevékenység.
Szabadidőmben ezért legjobban beszélgetni szeretek, együtt lenni, megosztani a gondolataimat, és meghallgatni másokat.
Az alkotáshoz hasonló élvezet számomra mások élettörténeteit megismerni. Ilyenkor ugyanazt érzem, hogy az élet végtelenségében van valami egyszeri és megismételhetetlen "alkotás".
Szeretem a természetet járni családommal, barátaimmal.
Ha van rá lehetőségem több napi járóföldre is szívesen elutazom. Nagy izgalom számomra bepillantani más népek kultúrájába.
Szeretem színesíteni az életemet hangulatokkal, zenével, virágokkal, ízekkel, új élményekkel.
Napi kedves rutin számomra a magányos elmélkedés, ilyenkor úgymond újra és újra egységbe rendezem önmagam.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Az érdekes az, hogy nem a tárgyiasult álmaim hozták és hozzák meg a legnagyobb örömet ma számomra. Rá kellett ébrednem, hogy ez az út nem elsősorban erről szól, hanem az önmegvalósítás egy másik síkjáról. Ez számomra a Hitem megszerzésének az útja.
A nehézségek, félelmek, kishitűség közben a fogcsikorgatott "mégis" reménykedések, a csodaszerű segítségek, a sors olykor szigorú, de (mint később értelmet nyert) szeretetteljes terelgetései, a folyamatos gondoskodás, a jelenlét megtapasztalása, kialakították bennem azt a bizonyosságot, hogy nem vagyok egyedül, és hogy az életem egy magasabb célt szolgál, amit én nem ismerek egyelőre, de amihez ha engedem, minden segítséget megkapok.
Jelenlegi célom ennek az útnak a bejárása és minden más, amit elérhetek csak örömteli hozadéka ennek.
Azt tartom, hogy ennek feltétele van. Egy stabil és erős értékrendszer szerint igyekszem élni az életem, melyet azt hiszem, minden Istenhit magáénak vall. Ennek alapja a szeretet a harmónia és az egység érzés a körülöttem levő világgal, egyfajta folyamatos keresése a pozitivitásnak.
Meg szeretném tanulni, hogy ennek jelenlétét az életemben ne mástól várjam, hiszen ebből csak annyi létezhet számomra amennyit én magam meg tudok valósítani, amennyit én magam be tudok fogadni. Segítőtársaim ebben az őszinteség és az önirónia.
Ja és alkotóként? Az mind ebből következik.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
A közeljövőben egy új termékvonalat szeretnék létrehozni, mely egy különleges hajlékony nemezelt gyapjú anyag, a tűnemezelés és a selyem találkozásából jött létre.
És 10 év múlva?
Vannak ötleteim arra, hogy mit szeretnék, de azt vettem észre, hogy az élet sokkal nagyobb képzelőerővel rendelkező vezető, inkább nem szűkíteném le a lehetőségeim ennyire! :)