Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Nevem Meilinger Zita. Kulturális antropológus, muzeológus, ezen kívül szíjgyártó-nyerges végzettségem van. A Meskán másfél éve regisztráltam, de komoly elhatározással csak néhány hónapja működöm itt.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Egy paraszting-szabású rövid ujjú blúzzal kezdődött 16 éves koromban. Szerettem volna egy hosszú ujjút is, de nem találtam sehol; akkoriban nem volt nagy választék a kisvárosi áruházakban és butikokban. Tehát, szabásminta nélkül, lemásoltam valahogy az inget. Azóta is így varrok, mert nem tanultam iskolában: kitalálom, mit szeretnék, a saját elgondolásom szerint megcsinálom a szabásmintát, ha szükségesnek látom (ez akkor van így, ha sok, formára ugyanolyan, de külsőre más tárgyat készítek), majd szintén a saját, begyakorolt módszereim szerint megvarrom.
A varrás sokáig csak ritka időtöltés volt, a rajz, festés, bőrmegmunkálás jobban érdekelt. Aztán lediplomáztam, sminkelni kezdtem, stylist végzettséget is szereztem, és csak ezek után/mellett, 2-3 éve került elő újra a varrás, és attól kezdve már varrtam mindent: táskát, neszesszert, ruhát, sálat, jelmezt, lakástextilt, majd kitaláltam Portz-ot, a medvét, nemrég pedig Buba babát.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
A Meskán bemutatott tárgyaim készítése mellett rajzolok, festek, táncolok, jógázom, bringázom, utazom, túrázom, valamint sminkelek, de ez utóbbi munka is.
Meska: Mit gondolsz, miért jó az, ha az emberek kézműves tárgyakat vásárolnak?
Élményem az ilyenfajta tárgyak vásárlásával kapcsolatban az, hogy - még ha postán érkezik is az alkotás - egyfajta lelki közösségbe kerülök az alkotóval: elképzelem, milyen körülmények között készítette, hogyan dolgozott, ugyanolyan élvezettel válogatta-e az alapanyagokat, ahogy én teszem rendszerint, ugyanúgy éjszakába nyúlóan görnyedt-e az asztal fölött, ahogy én, csak hogy elkészüljön, és ez sokkal inkább növeli a tárgy pénzben nem is mérhető értékét.
Meska: Mit tanácsolnál az új boltosoknak?
A saját tapasztalataimból kiindulva szeretném javasolni a következőket, sorrend nélkül:
Motiváció.
Egyrészt rászoktattam magam, hogy akár cél nélkül ötleteljek, rajzolgassak egy adott tárgyra, történetre, élményre, stb. gondolva. Ez sokat segít abban, hogy amikor valóban szeretnék megvarrni valamit, akkor annak formája, mintája, színe, az alapanyagok, kellékek könnyebben, gyorsabban összeálljanak a saját élményeimből. Mindig van nálam egy füzet, és ha ötletem támad, bárhol vagyok, leírom, lerajzolom. Másrészt nem elsősorban munkaként és pénzkereseti lehetőségként tekintek az alkotásra mint tevékenységre, hanem azt az örömöt szeretem, ami a tervezés, rajzolás, szabás, varrás közben folyamatosan ér, és azt az örömöt is, amit a tárgyaimmal adott esetben okozok a későbbi tulajdonosaiknak.
Türelem.
Időbe telhet, míg egymásra találunk a potenciális vásárló-közönségünkkel vagy akár az is, míg megszaporodnak az elismerő szavak, de ha tőlem telhetően jól és azt csinálom, amit szeretek, akkor ez a kezdeti állapot nem tántoríthat el a célomtól.
Folyamatos fejlődés.
Sokan átesünk azon a szakaszon, amikor egy-egy tevékenység, technika megismerésekor nem önállóak az elképzeléseink tárgykészítéskor. Aztán rátalálunk a leginkább nekünk tetsző tevékenységre, abban kialakítjuk a saját munkamódszerünket, anyag- és eszközhasználatunkat, s mindennek eredménye az olyan tárgy, ami senki máséval össze nem téveszthető. Innentől is van feladat: fejleszthetjük az adott tevékenységre vonatkozó tudásunkat, formálhatjuk, egyedivé tehetjük tárgyaink prezentálását a közönség számára és új ötletekkel frissíthetjük a kínálatunkat.
Segítség.
Örömmel tapasztaltam, hogy az alkotók között (nem csak a Meskán) vannak, akik nem a vetélytársat látják más készítőkben, hanem azokat, akikkel egyfajta alkotói diskurzust lehet folytatni. Ha nem is állandósuló kapcsolatokban, de alkalmanként meg tudják egymást keresni minden olyan kérdéssel, ötlettel, ismerettel, melyek az alkotást érinthetik.