Meska: Mesélj kicsit magadról!
Molnár Marianna vagyok, egy nyugati kisvárosban, Szentgotthárdon élek a férjemmel. Mindketten tanárként dolgozunk a helyi gimnáziumban. Egy fiunk van, Gábor, gépészmérnök.
Szentgotthárdon születtem, s az egyetemi éveket (5 gyönyörűséges év Debrecenben) leszámítva mindig is itt éltem. Szeretem ezt a békés, nyugodt kisvárost, ahol sok kézműves él, akikkel gyakran összejövünk, és kicseréljük tapasztalatainkat. Sokat tanultam tőlük, főleg Kemcsitől (szintén meskás alkotó), aki nagyon sokféle technikával megismertetett, s nem az ő hibája, hogy néhányban abszolút tehetségtelennek bizonyultam...
Meska: Mutasd be a boltodat és az Általad képviselt kézműves technikát!
Gyermekkoromban vala a mézesezés, ezt máig művelem, de mivel csak karácsony közeledtével, így hamar felmerült bennem az igény másfajta kézműves technikák elsajátítására is. Magyartanárként mindig közel éreztem magamhoz mindent, aminek köze volt a művészetekhez, bele is kontárkodtam többféle kézműves technikába, de időhiány miatt csak addig jutottam el, hogy 1-2 tűrhető "alkotással" dekoráljam a lakásunkat. Amint azonban a fiam egyetemre került, az így felszabaduló időben rávetettem magam a kézműveskedésre: dekupázsolás, textil- és selyemfestés, gyurmázás, zsugorkázás. Végül a gyurmázás lett a fő profilom, meskás termékeim zöme is ezzel a technikával készült. Kedvenceim a lencsemedálok, a kagyló formájú gyurmagyöngyökből fűzött nyakláncok, az életfák, a szimmetrikus mintázatú medálok... úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokival: valamennyit imádom.
De kizárólag csak olyan mintát-formát-színeket használok, amelyek nekem tetszenek, így - szerintem - meglehetősen konzervatívak a termékeim. Ez persze erőteljesen behatárolja a vevőkörömet, az extremitásokra vágyók nem sok érdekeset találhatnak itt, viszont élvezem az alkotást, s ez - talán - látszik is a műveimen...
A gyurma csodálatos anyag, hihetetlen sokféle ékszer (és persze más is) készülhet belőle. Könnyen alakítható; a színek varázsa akkor is elbűvölő, ha a létrehozott forma messze nem tökéletes: csak összegyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk, kisütjük, s máris a nyakunkba akaszthatunk egy olyan ékszert, ami senki másnak nincsen. A formák és színek variációja pedig szinte végtelen...
És nem kellenek hozzá extrém eszközök sem, nem kell nagy beruházás, ha gyurmázásra adjuk a fejünket: csak veszünk 1-2 csomaggal és máris nekiláthatunk kísérletezni.
Meska: Mióta meskázol, hogyan találtál rá a Meskára?
2009 tavaszán az akkor már meskás alkotó Kincseszsuzsitól hallottam róla. Gyorsan regisztráltam, aztán napokig minden szabadidőmben a honlapot bújtam, annyira elvarázsolt. Végül a nyár közepén boltot nyitottam, s izgatottan vártam, tetszenek-e a termékeim...
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Imádok kézműveskedni, de legfőbb szórakozásom mégis az olvasás. Mindenféle típusú könyvet szeretek: Thomas Manntól Agatha Christie-ig, Rejtőtől Máraiig. Nem telhet el nap, hogy ne olvassak. Ha kevés az időm, akkor is néhány oldalt, vagy legalább 1-2 verset. Ez utóbbiakat néha addig olvasom, amíg kívülről tudom őket, így - magamban mondogatva egy-egy szép verset - legalább kellemesen töltöm azokat a holtidőket, amikor várakoznom kell, és nincs lehetőségem arra, hogy bármit is csináljak.
A másik hobbim a sütés-főzés, s a hétvégeken ezen a területen is alkothatok kedvemre.
Meska: Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Nyugdíjasan, unokákat dédelgetve, kézműveskedve, meskázgatva...
Meska: Szerinted mire figyeljen az, aki sikeres eladó szeretne lenni a Meskán?
Nem hiszem, hogy bárkinek is biztos receptje lenne erre. (Ahogy Rejtő mondja: "Mindenkit a saját szerencséje kovácsol.") És persze attól is függ, ki mit tekint sikernek. Sok terméket? Sok eladást? Népszerűséget? Önmagával való megelégedést? Szerintem a sikerben mindegyik tényező benne van egy kicsit.
Sokan mondták már: szép és egyedi alkotások kellenek. Nyilván. Jó termékfotók. Nyilván. És még bizonyára sok minden, amiről esetleg fogalmunk sincs.
Az én konzervatív nézetem szerint (úgy döntöttem, hogy így 50 fölött már megengedhetem magamnak, hogy konzervatív legyek...) az egyik legfontosabb az emberekkel való kapcsolattartás, legyen az meskás alkotó vagy felhasználó. Igyekszem pontos termékleírást adni, legalább 3 képet minden munkámról feltölteni, a levelekre válaszolni, minden kedvencnek jelölést valamilyen módon megköszönni, figyelemmel kísérni a meskán megjelenő alkotókat és termékeket, kedvencnek jelölni, amit szépnek találok stb. Nem biztos, hogy ettől sikeres lettem / vagyok / leszek - viszont jól érzem magam a bőrömben.
Hát..., így újraolvasva valóban elég vaskalaposnak tűnik... de vállalom.