Meska: Kérjük, mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Hartmann Krisztián vagyok, keramikus, szobrász.
Az idő szürkébbik felében Budapesten lakom, de gyakran járok Manóföldön is, ahol a koboldok állnak modellt a szobraimhoz, sárkányfejeket vagdosok, meg a tündérektől csenek ékszereket, amiket aztán hazahozok Pestre.
Meska: Mióta foglalkozol ezzel a technikával és ki vagy mi indított el ezen az úton?
Elég kacskaringós utat jártam be, míg megtaláltam a kerámiát.
Tanultam számítástechnikát, dolgoztam szitanyomóként, felvételiztem pszichológiára, szóval sok mindenbe belekóstoltam.
Kb. nyolc éve foglalkozom kerámiával.
Igazából ez egy keserédes drog, mert ma kevesen becsülik meg a kézműves tárgyakat és ezért kevés sikerélmény éri kívülről az embert, viszont nem lehet abbahagyni, csinálni kell, az embert hajtja az alkotóvágy.
Meska: Hogyan szoktál alkotni, miből merítesz ihletet?
Amikor először találkoztam a kerámiával, az nyűgözött le benne, hogy megvalósíthatom vele a fejemben lévő dolgokat, ötleteket.
De ahogy jobban megismertem, ez egy kicsit megváltozott.
Az agyag olyan mint egy megszelídíthető, de vad élőlény. Nem lehet vele akárhogy bánni, erőszakoskodni, ki kell ismerni a tulajdonságait, mit szeret, mit nem.
Sokszor tehát maga az anyag jellemzőinek megismerése, felfedezése adja az inspirációt.
Meska: Az alkotáson kívül milyen kedves időtöltéseid vannak még?
Ha nem a kerámiával foglalkozom, legtöbbször akkor is valamilyen alkotótevékenységet folytatok. Szerkesztgetem a honlapom, képregényt rajzolok és most épp egy kis amatőr animációs bábfilmet készítgetek. Szoktam sárkányt eregetni és imádom a horrorfilmeket.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és alkotóként milyen értékeket képviselsz?
Egyediség.
A mai világ leszoktat minket az egyediről. Minden gyárakból, üzemekből jön.
Az emberek rá vannak szoktatva, hogy mindent nagy cégektől, multiktól, szupermarketekből szerezzenek be, kapjanak meg. Na persze ez így olcsóbb.
De ezekben a tárgyakban nincs benne az alkotó lelke, mert nincs alkotójuk, csak egy gépsor, ami legyártja őket.
Miért baj, hogy a tárgyak lélektelenek?
Mert szerintem irtó szomorú belegondolni, hogy egy mai szerelmes srác Valentin napra élete nagy szerelmének egy olyan plüss szívet ad ajándékba, amit nyolc millió példányban gyártanak le.
Meska: Mit tanácsolsz azoknak az alkotóknak, akik nemrég kezdtek el árusítani a Meskán? Szerinted mi a siker titka?
Mielőtt elkezdi az ember, érdemes kicsit utánajárni a postaköltségeknek, meg az egyéb fizetési módoknak, hogy az első vásárlónál ne kelljen kapkodni, hogy ezt most hogyan is kéne.
Na meg persze, így eldönthetjük, hogy nekünk hogy a legkényelmesebb, és a vásárlót is megkímélhetjük a felesleges plusz költségtől.
Valahol olvastam egy mondást, ami valami olyasmi volt, hogy a saját tudásunkból próbáljunk gazdagodni ne mások tudatlanságából. Szóval törekedjünk a minőségre.
Amikor egy vásárló pénzt ad egy alkotásunkért, azzal a csodálatát is kifejezi felénk. Legyünk hálásak ezért neki és ne csapjuk be valami fércművel!