75 évesen is élvezd az életet!

Emlékszem, Vilivel, a férjemmel, mennyit nevettünk régebben azon, hogy egy nyugdíjasnak soha nincs ideje. És mi történik? Egy pillanat alatt arra eszmélek, hogy a két porontyunk felnőtt, lett egy kisunokánk, és már nem arról beszélgetünk esténként, hogy milyen idióta volt ma a főnök, na nem azért, mert normális lett, hanem mert hogy már nincs, ugyanis mi is elfoglalt "nyuggerek" lettünk.

 

Nem mondom, hogy először nem volt furcsa, hogy nem kell bejárni dolgozni. Olyan érdekes, bizsergető érzés volt bennem, mintha éppen lógni készülnék a suliból. Aztán ahogy teltek a napok, hetek, évek, egyre jobban megszoktam, és elkezdtem élvezni. A hab a tortán pedig a kisunokám, Hanna megszületése volt.
	Imádtam a lányaimmal lenni, de egy kisunoka, nos az valami egészen más. Persze óvom és védem mindentől, de azért sokkal egyszerűbb jófej nagyinak lenni, mint szigorú anyukának. Csodás dolog figyelni, ahogy növöget, és egyre többször van olyan véleménye a világról, hogy mi csak döbbenten pislogunk a papával. Ha valamit félrenyomunk a távirányítón, már ott is van, és pillanatok alatt megoldja., és olyan dolgokat hoz ki a telefonomból, aminek még csak a létezéséről sem tudtam.
A babaruha varrást is neki köszönhetem. A lányaimnak kiskorukban imádtam ruhácskákat varrni, de ahogy nőni kezdtek, ez elmaradt. Azután jött Hanna, és az exponenciálisan növekvő  babacsapata.  A fantáziájával pedig soha nem volt gond, így valamelyiküknek biztos, hogy hirtelen eljegyzése lett, és őrülten szüksége lett a bulihoz egy koktélruhára, vagy éppen az új munkahelyére kellett felvennie valamit, de olyan is volt, hogy villámesküvőre kellett "összedobni" egy menyasszonyi ruhát, pár óra alatt.
	Így hát elkezdtünk a szokásos körömlakkozás, társasozás és a Mamma mia nézés mellett egyre több időt tölteni a babakollekció kitalásával és megvalósításával. Itt tartunk most. Kijött már a Csini baba első téli és tavaszi kollekciója, és óriási erőbevetéssel dolgozunk a nyárin. Az egészben pedig a legcsodálatosabb, hogy ez a kicsi lány milyen lelkesen vesz részt benne. Ő 10 éves lesz a télen, én 75, de a rajzlapok felett ugyanolyan kislányok vagyunk mindketten, és ugyanolyan örömmel és büszkeséggel figyeljük, hogy áll a babáknak az újonnan elkészült ruha. Remélem még rengeteg közös kollekciónk lesz.