Beszédes gyermekrajzok

Míg a felnőttek esetében a grafológia, a kézíráselemzés enged betekintést a lélek mélységeibe, gyerekeknél – kialakult íráskép híján – a világ vizuális ábrázolásának hogyanja ad mankót a megértéséhez. Bár a gyermekrajz-elemzésbe mélységeiben belefolyni nem vállalkozunk, néhány érdekességet érdemesnek látunk összefoglalni.
Először is le kell számolni azzal a tévhittel, hogy minden gyerek szeret rajzolni. Sok szülő hiába unszolja rajzolásra, festésre a csemetét, az alig-alig mutat valamiféle érdeklődést a ceruza-, ecset- és zsírkrétaforgatás mestersége irányába.

Ettől persze egy rajzolni nem szerető gyermek is képes nyomot hagyni a papíron a világ visszaadásának szándékával – legfeljebb az alkotás örömét másban, például építőjátékban vagy gyurmázásban éli meg.  A gyermekrajzok elemzésekor az ügyesség vajmi keveset számít – az árulkodó vonalvezetés, az ábrák elhelyezése, a színhasználat lényegében független a rajztehetségtől.

Az első, ami szembeötlik egy gyermekrajzon, hogy a papír mely részére rajzol – a kiteljesedést kereső gyermek a teljes felületet használja és kitölti, a biztonságkereső, a mindennapok örömeire fogékony poronty inkább az alsó részére indul a papírnak, mintegy kapaszkodva a talajba, míg a felső régiók a szellemi fogékonyságot jelölik. Az egyenes és határozott vonalvezetés karakán és öntudatos, akaratos jellemet takarhat, a kerek, gömbölyű formák szeretetéhes, szelíd és befolyásolható karaktert jellemeznek. Nézzük meg a figurákat is: a keskeny alakok szorongásra utalhatnak (a gyermekre nehezedő „nyomás” a figurákon is megjelenik), ha pedig a rajzon túl kicsik a szereplők a lap felületéhez képest, önértékelési zavarokra gyanakodhatunk.

A színválasztás már önmagában érdekes lehet a gyerkőc érzelemvilágát illetőleg, hiszen a szín-szimbolika tudat alatt éppúgy hat a gyerekekre is, mint a felnőttekre. A fekete és szürke színek egyoldalú használata búskomorságot vagy félelmet sejtet, az élénk színek preferálása életvidám, érzelmeit intenzíven élő gyerekekre jellemző, a pasztell árnyalatait a visszafogottabb, bizonytalanabb csemeték kedvelik. A vörös az energia, a sárga és narancssárga a boldogság és életerő, a barna, a kék és a zöld a nyugalom, önbizalom, komolyság jelölői a rajzokon.

Egyes jellemző ábrázolások, mint a fa, a ház, a nap vagy a családrajz szintén lélektani jelentéssel bírnak. Játékból rajzoltass gyermekeddel egy fát – ez az egyik legegyszerűbb pszichológiai teszt – és figyeld meg, milyen arányokkal rendelkezik a növény! A gyökerek a családot, az ösztönöket és a tudatalattit jelölik, a törzs az energiát, a vitalitást és az érzelmeket, a lomb pedig a tudatot és a szellemet. 

A csupasz fa rossz jel, ilyenkor kiszolgáltatottság- vagy félelemérzetet állhat a háttérben (hacsak nem épp tél van, és az ablakon kitekintve épp egy csupasz fára esett a tekintete a gyermeknek).

Minél nagyobb a fa lombja, annál optimistább és nyitottabb a gyermek, ez egyszersmind biztonságérzetre is vall. Ha a fa ágain gyümölcsök is vannak, kreatív és fantáziadús személyiséggel bír a poronty, ha odút, fészket rajzolt a fára (akár mókussal, madárkákkal), akkor a család nagyon fontos a számára. 

Jó szórakozást!