Fazekasság, kerámia és porcelánkészítés
Mikor és hogyan alakultak ki ezen mesterségek? Kiknek köszönhetjük ezeknek a gyönyörű termékeknek az elterjedését? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelenik meg a történelemben. A növénytermesztés és állattenyésztés már biztosít ételfelesleget, amit tárolni kell. A letelepült életforma pedig helyet ad a tároláshoz. Így szükségszerű volt a fazekasság létrejötte i.e. 8000 körül.
A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak stb. képlékeny állagú agyagból készülnek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában a cserép a folyadékot átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is tárolni lehessen.
A fazekasságból fejlődött ki a kerámia művészet. A kerámia szó a görög „kerameia” fazekasság jelentésű szóból származik, és agyagból való edények, építőelemek, csempék, szobrok, díszek gyűjtőneve.
A porcelán a keramika legnemesebb anyaga, kvarc, kaolin, és földpát keverékéből előállított fehér masszából készül. Nem a kerámián belül, ugyanakkor azzal összefüggésben, külön szokás tárgyalni. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs. Törésfelülete fehér, fénylő, kagylós. A porcelánt régen „fehér aranynak” nevezték, birtokolni kiváltság volt, rangot jelentett.
A kék-fehér porcelánt Kína Honan tartományában találták fel a Tang-dinasztia idején (VII.-X. század), majd a technika igazán népszerűvé a 14. századtól a Császári Porcelánkészítő Manufaktúrában vált. Az európaiaknak csak évszázadokkal később sikerült előállítaniuk. Az igazi európai porcelánt egy német alkimista keramikus, valamint egy matematikus-fizikus találta fel.
Magyarországon az első porcelángyárat valószínűleg 1825-ben alapította Bretzenheim Ferdinánd regéci birtokán, Telkibányán. A legjelentősebb magyar porcelángyár a Herendi Porcelánmanufaktúra, amit 1826-ban alapított Stingl Vince, és ma már Hungarikum és a Magyar Örökség része. A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője. Fénykorát a századfordulón élte, amikor a Kárpát-medence teljes területére szállított építészeti kerámiát, dísztárgyait és porcelánkészleteit pedig (részben a saját fejlesztésű eozinnak köszönhetően) sorra díjazták a világkiállításokon.
Kerámiák és porcelán termékek a Meskán:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |