Májusfa állítása közelgőben!

Május elsejéhez nem csak a munka ünnepe, hanem komoly hagyományokkal bíró népszokások is fűződnek. E nap a májusfa, májfa, hajnalfa, jakabfa, jakabság állításának ünnepe. A csíki székely zöldfarsangnak nevezi. Ilyenkor minden jóravaló lány kapujába vagy házának ajtaja elé fehér- vagy lucfenyőt állítanak, a lányoknak egy kisebb fát az ajtó elé, a menyasszonyoknak egy nagyobbat, a ház előtti kertbe a kapuhoz.

 

Titokban állítják a fát, mert egyebek között az ébredező szerelem jelének tartják. A fa hántolt törzsére vörös és zöld mintákat festenek, karcolnak, rendszerint indás, spirálos „háromlapis" mintát, az élet és a lélek varázslóját.

 

Valamilyen ágnak minden házon kellett lennie, mert amelyiken nem volt, arra az ördög tűz – vélekedtek a sepsirákosiak. Somogyban régebben a templom elé is állítottak fát, a falu mágikus közepét jelölve meg.

 

 

Valamikor a legények éjszaka az erdőben tanyáztak, ivással, mulatozással tellett idejük: „izzóvá" varázsolták férfiségüket. Hajnalban állították a fákat, a lányok szalagozták föl őket, s ők kötötték csúcsukra a perecet, s a palócok a bort is.

 

A fát állító legényt a lányok süteménnyel, pálinkával kínálták, és meghívták Pünkösdhétfőre a fa kitáncolására, s aznapi ebédre is. Egy kertbe csak egyetlen fa kerülhetett,s azt némely vidéken „őrizték" is. Veresegyház egyik legénye még iskolás korában kiszemelt egy fá: jóban, rosszban vele növekedett, nevelődött a fa, s amikor ideje érkezett, azt állította szeretője virágoskertjébe. (A ház előtti kertet régen a beavatott lányok gondozták!)

E napon a legények zeneszóval köszöntötték a tekintélyes gazdákat, az egyházi és világi főembereket. Délután leányséta volt, este táncos, batyus mulatság. Ez alkalommal számos faluban legénygazdát (legénybírót) választottak. Ez a tisztség egy esztendeig tartott.

 

A mulatságon a szerető nélküli lányok megtáncoltatása a legénygazda dolga, gondja volt; a mindenkinek nászünnepén szerelem nem „savanydhatott".

Egyes falvakban fülfájás orvoslására vajat köpültek e mágikus napon. Mivel negyedévkezdő gonoszjáró napnak is tartották: szentelt gyertyát tettek este az ablakba és bodzaágat tűztek az ablak fölé. Üresnapnak tartották a borsóra, de termőnek a kenderre.

 

Néhol az „aranyosvizet" ezen a napon merítették. Az aranyos vizet a lányoknak kellett meríteni kora hajnalban, majd megmosdottak benne, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek. A szótlanság növelte az aranyos víz hatóerejét.

 Májális-hangulatban a Meskán: görgess lejjebb!

 

A válogatásban Pintora, Fiffancsi, Ojni, ZemsePorteka, JuditZsuzsanna és Gaudium alkotásai szerepelnek.