Minden nemez – Mindenem ez

A gyapjúból (vagy más állati eredetű szőrből) vizes (vagy száraz) nemezelés után elkészült anyagot nemeznek nevezzük.

A magyar köztudottan ősi nemezes nép, hiszen a jurták oldalait, alját is gyönyörű nemez szőnyegekkel szigetelték, s nemez ruhaneműink bundagyapjúból, vagy egyéb állatok (ló, tehén, kecske ) kifésült, összegyűjtött szőrzetéből készültek.

A természetes szálasanyagok közül a legjobb hőmegtartó képességgel a gyapjú rendelkezik: a test melegét megtartja, s a kiváló nedvszívó képességének köszönhetően a keletkezett fölösleges nedvességet a testről felszívja, és kifelé elpárologtatja, tehát a gyapjúholmikban nincs fülledtség, izzadás, mint a szintetikus textíliákból készült ruhaneműk esetében.

A szálak rugalmassága miatt könnyen idomul a testhez, könnyű, mégis erős, strapabíró és tartós.

Nehezen koszolódik, de ha mégis szükséges a tisztítása, akkor először inkább csak a keletkezett foltot távolítsuk el nedves, mosószeres szivaccsal. Mosása csak indokolt esetben langyos vízben, lehetőleg kézzel történjen.

Szalag-gyapjúból nemezelünk (vagy fonás után kötünk, szövünk) manapság szinte minden olyan ruhaneműt, amely közvetlenül érintkezik a bőrünkkel, hiszen ez a legfinomabb, legpuhább „szúrásmentes” gyapjú.

Ez a fajta gyapjú könnyen és gyorsan nemezelődik, a viszonylag egyenes és hosszú szálaknak köszönhetően. A szalaggyapjú import termék, a leghíresebbek az ausztrál, dél-afrikai, dél-amerikai, spanyol fajták, ahol az éghajlati viszonyok leginkább  kedvezőek ennek a juhfajtának a tenyésztéséhez.

Süveget, sapkát, kesztyűt, szoknyát, mellényt, párnát, faliszőnyeget többnyire szalaggyapjúból készítek - bár a kedvenc kesztyűm mégis az lett, amelyiket bundagyapjúból készítettem.

A bundagyapjút rövidebb és kuszább szálak jellemzik, ezért is nehezebb vele dolgozni, mint a szalaggyapjúval.

Számomra a legfontosabb „tulajdonsága”, hogy hazánkban is „megterem”, tehát a helyi domboldalakon legelő juhokról nyírják (évente általában egyszer, májusban szokás), majd tisztítják és kártolják.

Papucsot, mamuszt  bundagyapjúból készítek. Gyerekpapucsok, mamuszok esetében szoktam belül szalaggyapjúval bélelni, hogy ne legyen szúrós a kicsiny gyermeklábnak. Régi, viseltes, öreg cipésztől rám maradt kaptafákat használok, azon száradnak meg a papucsok. Száradás után varrom rá kézzel a bőrtalpat, és ha a megrendelő úgy kívánja, akkor még kézi hímzést is készítek rá.

Megfáradt lábaink számára estére különösen kellemes és kényelmes viselet a gyapjú papucs vagy gyapjú mamusz, hiszen a gyapjú követi a láb formáját, mégis megtartja azt, a test melegét megtartja, ugyanakkor kiválóan szellőzik.  Lábunk számára a gyapjú papucs és a gyapjúzokni igazán nagy ajándék. A gyapjúban garantáltan nincs izzadás.

Egy ismerősömtől hallottam ezt egyszer: „A cipőd és az ágyad legyen kényelmes! Mert vagy az egyikben vagy, vagy a másikban.”

Ezt a gyapjúvilágra átvariálva: az utcán kényelmes cipőben és gyapjúzokniban, otthon pedig nemezpapucsban ☺