Pihe-puha zsenília

A foltvarrás története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az igazi szépség az egyszerűségben rejlik – ezt vallotta Buddha is, aki híveivel, akiknek nem volt pénze drága kelmékre, sok kis darabból varratott takarót.

A foltvarrás históriája persze nem merül ki ennyiben, de a történelem helyett most foglalkozzunk inkább magával a zsenília technikával.

Ennél a varrási módnál szinte nincs olyan anyag, amit ne lehetne felhasználni. Még a szabásból adódó legkissebb anyagainkat is bedolgozhatjuk foltmunkánkba!

Amire viszont ügyelnünk kell: anyagaink minden esetben legyenek beavatva! Így győződhetünk meg színtartósságukról és mérettartásukról. Csúnyán el lehet rontani egy szép munkát, ha mosáskor színváltozáson megy át.

Mindenféle anyaggal dolgozhatunk: pamut, selyem, lenvászon, gyapjú, műszállal kevert anyagok. Eszközök: legfontosabb kellékünk az éles, hegyes kisolló, valamint egy nagyobb, jó minőségű szabóolló. Ezeket használjuk az előkészítésnél és a zsenília felvágásánál.

Szükségünk lesz még vékony gombostűkre. Ha a gombostűt a varratra merőlegesen szúrjuk az anyagba, könnyedén átvarrhatunk rajta anélkül, hogy eltörne. Vonalzó és kimosható jelölőkréta mindig jól jön! Végül két eszköz, amelyek segítségével nagyon szép eredményt érhetünk el. Egyik a zsenília körkés, a másik a ferdepánt készítő. Ezekről kis netes kutakodás után rengeteg információ található a világhálón.

Technika: a zsenília hatás három vagy annál több anyagréteg összevarrásával jön létre. A legfontosabb amire figyelni kell, az a varrás szöge. Mindig a szálirányra ferdén, 45 fokosan kell varrni, különben a munkánk elfoszlik.

Egyszerű párhuzamos zsenília:

3-4 réteg anyagból készül, amelynél a legalsó anyag körben 1cm-rel nagyobb. Jelölő krétával meghúzzuk a megfelelő 45 fokos átlót (célszerű ezt a munka közepén jelölni). A jelölt vonalon készítjük az első varratot, majd ettől jobbra és balra 1-1,2 cm távolságban varrjuk a további vonalakat. Jelölhetjük is, de az újabb varrógépeken a tűpozíció változtatásával be lehet állítani a méretet, majd a varrógéptalp széléhez igazodva szépen és pontosan tudunk a kívánt távolsággal dolgozni.

Most következik a munka felvágása. Két varrat közt a hegyes kisollónkkal az alsó réteg kivételével felvágjuk a rétegeket. Azáltal, hogy az alsó anyagot nagyobbra szabtuk, ez a művelet könnyebbé válik. Nagyobb munkákon zsenília körkéssel gyorsan lehet dolgozni! Ezután mosózsákban, mosószer nélkül mossuk ki a munkát. A mosózsák azért praktikus erre a célra, mert megvédi a gépet az apró szálaktól. Ha már nagyon kíváncsiak vagyunk a végeredményre, hajszárítóval, vagy a radiátoron szárítsuk meg az alkotást, közben óvatosan keféljük át, ezzel segítve a bolyhosodást. Munkánk a további mosások alkalmával már nem foszlik!

Ahogy az anyagokat felkeféljük, láthatóvá válnak az alsóbb rétegek. Így tudunk elérni érdekes, izgalmas színhatásokat. Látni fogjuk, hogy a folvarrásban nincs kidobandó anyag. A kissebb darabokat az alsóbb rétegekbe téve csodás képeket hozhatunk létre.

Különböző zseníliákat készíthetünk: hullámzót, köröset, tépettet, négyzeteset, kétoldalút, keresztmintásat... csak engedjük szárnyalni a fantáziánkat!

Ha végeztünk a zsenília készítéssel, ne kapkodjuk el a befejezést sem. Akkor lesz igazán szép a munkánk ha annak kerete is szépen kidolgozott! Használhatunk dupla keretet, dupla szegélyt, szegőszalagot.

Játékok varrásánál természetesen színt-színre fordítva varrjuk össze a munkát és kis rést hagyva fordítsuk ki, hogy tömőanyaggal tölthessük. Arra kell odafigyelni az összevarráskor, hogy a rétegek szépen feküdjenek egymáson és ne hajoljanak fel.

A zsenília technikával készült alkotások kezeléséhez néhány apróságot szem előtt kell tartanunk: mosás előtt jól rázzuk ki a munkánkat, kíméljük a mosógépet, amennyire csak lehet. A varrógépen a szokásos 2,5 mm-es öltéshosszal dolgozzunk. A zseníliát nem szabad vasalni, kivéve, ha egy egy varratot kel szétvasalni valamilyen tárgy megalkotásakor. Ekkor is csak óvatosan bánjunk az anyaggal!

A szálak szétválasztásakor eleinte körömkefével dolgoztam, de az hamar eltömődött, így váltottam egy nagyobb, gazdaboltokban is beszerezhető, puha, de erős ruhakefére.

A legtöbbet Imregh Magdától tanultam a technikával kapcsolatban. Csodálatos Zseníliák című könyvében megosztja tapasztalatait a zseníliavarrás iránt érdeklődő olvasókkal.