Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Kiss Marianna vagyok, Szerbia északi részén, a Vajdaságban élek egy Tisza menti kisvárosban.
Férjemmel élek a mi kis házacskánkban, amit mi épitgetünk - szépitgetünk, alakítunk.
Ékszereimmel ellentétben a mindennapokban nagyon fontos számomra a szimmetria és a rend.
Folyamatosan erre törekszem, a nyílegyenes kerti utacskától kezdve a tuják metszésén keresztül a bútorok elrendezéséig.
Amikor nevet kerestem a boltomnak, akkor találtam rá Artemiszre.
Artemis egy görög istennő, de nem mint istenséget kell elképzelni, aki előtt hódolni kell. Számomra egy női őstipust jelent, amiben megtaláltam magam és úgy érzem ezzel a névvel összhangban vannak a munkáim is.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Hogy mi inditott el?
Egy erőteljes késztetést éreztem, mikor meghallottam a Tiffany tanfolyam indulását, hogy menned kell, menni akarok! És öt évvel később, 2009-ben egy villanás, ahogy beérkezett az első ékszerforma a tudatomba. De ezt olvashatod a profilomban is.
Akkor zárult be egy út előttem (megszűnt a munkahelyem) és ugyanakkor nyilt az új út.
Ez mindig bennem volt, csak nem volt tudatos.
Bár a családban számon volt tartva, hogy a lánynak istenadta kézügyessége van. De ez annyira hozzám tartozott, hogy egyszerűen nem vettem figyelembe.
Természetes volt és sohasem gondoltam arra, hogy ezzel kezdhetnék valamit.
Azt hiszem most alakultak úgy a körülmények, hogy ez napvilágot lásson.
És most már el sem tudok képzelni mást, mint hogy kézműves legyek.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Azt szeretem legjobban, mikor jön egy gondolat és onnantól kezdve egyszerűen csak van.
Persze filózok is eleget, hogy kitaláljak valamit, mert eléggé hiú vagyok, mindig valami különlegeset akarnék.
Egyértelmű megfigyelésem, hogy az ihletett formák nézettebbek, kelendőbbek az ékszereim közül.
Mintha igy a halott gépen keresztül is érzékelhető lenne, hogy ez a tárgy "élő".
Türelmetlen ember vagyok, pedig ehhez a technikához is rengeteg türelemre lenne szükség.
Nagyobb méretű tiffany tárgyat képtelen lennék összerakni. A fizikai valóm gyors,felületes és könnyed. Nem kimondottan pozitiv tulajdonságok, de ezeket használom alkotáskor: a türelmetlenség toporzékolása és a gyorsaság dinamizmusa szüli az ékszereimet.
Az üveg egy makacs anyag, de én még makacsabb vagyok.
Azt hiszem ez is kell a megmunkálásához. Ezenfelül nagyon szeretem a szines üvegeimet.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Szeretem mások gondolatait meghallgatni, elolvasni, persze csak ha túlmutat a mindennapi nyavalygásokon.
A mozgás lételemem, ehhez nincs szükségem rafinált, divatos mozgásfajtákra.
Nekem örömet okoz a séta is, amihez még erdőre sincs feltétlenül szükségem, "csak" legfőképpen a lábaimra.
Szeretem a zenét, alkotás közben szinte mindig szól, igen "hallható" hangerővel és dinamikusan.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Jókai Anna jellemezte igy magát és őáltala tudatosodott bennem : józan idealista vagyok.
Kiméletlenül meglátom a rosszat, a realitást, de rendületlenül hiszem a jót és az álmaimat.
Az ember magasztosabb, szellemi része érdekel.
A "nagy" kérdések és válaszok érdekelnek és hiszem, hogy ez az egyetlen, ami igazán fontos.
Hadd használjak nagy szavakat: szerintem ez az élet értelme.
Az ember építse magát és ha már elért egy szintet, onnantól kezdve tudatosan másokat is, a környezetét is.
Ilyen értelemben, bár nem tudom hogyan és miért, alkotóként az emberi szellem végtelenségéből úgy érzem én is kapok ici-pici szeletkéket,amiket én mutathatok meg.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Szeretnék kiteljesedni,nagyobb tárgyakat alkotni, például lámpákat, tükröket, amihez már vannak ihletett formáim.
Ez a buggyant világ sürget, a türelmetlenségem is sürget, hogy hozd ki ebből, ami kihozható!
De egy hang azt súgja: nem maradsz le semmiről, hiszen itt vagy anélkül, hogy valaha tervezted volna. Nincs miért rohannom.