Milyen indíttatást, bátorítást kaptál a környezetedtől, hogy a képzőművészet felé indulj?
A Gyergyóalfaluban élő székely közösség sok száz évvel ezelőtt a természettel összehangolva élt, földet műveltek, állatokat tartottak és tenyésztettek, illetve kézművességből éltek. Utóbbival egyrészt megteremtették saját lakáskultúrájukat és berendezési tárgyaikat, másrészt a téli időszakban olyan kézműves ipari termékeket készítettek, amiket el tudtak cserélni egymással, vagy el tudtak adni a kézműves vásárokon. Az én családom is ilyen hagyományos székely család, ahol a hagyomány megélése és a vallás magától értetődő, természetes folyamat volt. Egészen kiskoromtól életem szerves része a népi kultúra: a néptánc, az ének, a népi mesterségek. Gyerekként bármilyen anyagot adtak a kezembe, imádtam valamit kihozni belőle, és számomra természetes volt, hogy tudok többek között hímezni, gyöngyöt fűzni, nemezelni. Csak amikor jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára tudatosult bennem, mekkora kincset hoztam én otthonról. Saját környezetem szimbólumvilága ott élt mélyen bennem. Számos technikát és anyagot ismertem – ezekre nagyon könnyű volt ráépíteni az egyetemi ismereteket.
Ki az, akit szüleiden és nagyszüleiden kívül még mestereidnek, mentorodnak tekintesz?
Az általános iskola harmadik osztályában kezdett tanítani Balázs József képző- és festőművész, aki meglátta bennem a tehetséget, kiemelt a többiek közül és bátorított. Majd’ minden délután ott voltam a műhelyében, és figyeltem, ahogy alkot, ma pedig már közös projektjeink vannak. Folyamatosan kapom tőle az építő jellegű szakmai kritikát, amiért rendkívül hálás vagyok.
Alkotásaidat olyan népművészeti motívumok határozzák meg, mint például a kereszt, a virág, vagy a madár. Mondhatjuk, hogy a magyar kultúra, a népi hagyományok megőrzése és továbbadása az egyik missziód?
Ez így van! Képzőművészként folyamatosan a magyar kultúra motívumkincsének, a népművészetnek a bűvöletében élek, és hiszem, hogy a művészet arra rendeltetett, hogy közvetítse az őseinktől származó üzenetet, lelket emeljen, erőt adjon és megérintsen. A kereszt keresztény szimbólumként terjedt el a világban, de története ennél régebbre nyúlik vissza: már az ősi barlangrajzokon is voltak keresztábrázolások, mert hittek a kereszt rontást elűző, védelmező funkciójában. A kereszt az én olvasatomban egyetemes szimbólum, mely elhelyezhető olyan környezetben is, ahol nem a katolikus vallás szerint élnek. A vásárlóim sem mind vallásosak. Van, aki vesz egy szép bútort a lakásába, és egy színben, motívumokban hozzá passzoló keresztet rendel tőlem.
Mennyi idő alatt készítesz el egy keresztet?
Körülbelül egy hónap alatt. Jelenleg harmincféle kerámia keresztem van, és mostanában a pálos kereszten dolgozom. Ez az egész kereszt-projekt a sóvidéki, majd a kalotaszegi motívummal ellátott alkotásokkal kezdődött. Minden egyes tájegységre elkirándultam, és magam végeztem kutatásokat. Az ősi ábrázolási hagyományok tanulmányozása, felkutatása élethosszig tartó folyamat számomra. A Kárpát-medencei magyar kultúra csodálatosan komplex dolog, ugyanakkor tájegységenként és népcsoportonként rendkívül változatos és egyedi. Engem ezek a helyi sajátosságok érdekelnek. Egyébként a keleti népek életmódját, népművészetét is sokat kutatom, kazah, kirgiz, török ismerősökkel találkozom, és figyelem a mi kultúránkkal közös vonásokat. Minden alkalommal rábukkanok egy olyanmotívumra, ami inspirál. Ezt követően sokat rajzolok, mígnem kialakult egy kompozíció, amihez megtervezem a keresztet. Elkészítem hozzá a negatívot, kivésem, belepréselem kézzel a fehér agyagot, körbevágom, szárítom, égetem és festem.
Agyergyószentmiklósi Pro Art Galériában rendszeresen vannak kiállításaid, nagyméretű táblaképeidet vakok és gyengénlátók éppúgy megérinthetik, mint az épek. Meska boltodban ezekből és a korábban kiállított alkotásaidból is szemezgethetnek a vásárlók?
A Meskára a kisebb méretű munkáim kerülnek fel, melyeknek igyekszem mindig kedvező árat szabni, hogy bárki számára hozzáférhetőek legyenek. A Meskának sokat köszönhetek, hiszen olyanok is megismerhetik az alkotásaimat, akik nem tudnak eljönni a kiállításokra és a workshopjaimra.
2018-ban Petőfi Sándor-program résztvevőjeként lehetőséget kaptál arra, hogy elcsatolt magyar területeken élj és taníts fiatalokat. Hogyan buzdítanád arra a most felnövekvő generációt, hogy igenis érdemes viselni és vásárolni olyan kézműves termékeket, melyek az ősi magyar hagyományokból, a népművészetből merítkeznek?
Én hiszek abban, hogy, ha olyan kézműves terméket, vagy dekorációt helyezünk el környezetünkben, ami a gyökerünkhöz kötődik, az pozitívan hat ránk. Ezt mindenképp elmondanám nekik is. Másrészt szerintem ahhoz, hogy valaki igazán jelen tudjon lenni a saját életében, megkerülhetetlen, hogy ismerje a saját népi kultúráját, népművészetét, motívumkincsét, gyökereit. Ehhez a múltbéli, ma is létező kincshez és tudáshoz a nagyszülők is segíthetnek hozzáférni. Bátorítom a mai fiatalságot arra, hogy beszélgessenek velük, hallgassák meg a történeteiket. Így azt is megtudhatják, mi várható az ő életükben, hiszen a történelem sokszor ismétli önmagát.