Egyik kolléganőm a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen kérdezzem meg, miért épp mosdótálakat készítesz?
Két éve készítettem egyet rendelésre, és nagyon szeretik, a fürdőszobájuk ékeként emlegetik. Aztán megnéztem a Meska kínálatát ilyen téren. Tavaly még alig volt, ezért ráálltam.
Csodaszép domborműveket, vázákat, bögréket is készítesz, megjegyzem, nagyon várjuk ezeket is a Meskára. Milyen technikákat alkalmazol, mitől lesznek Rád jellemzőek ezek a termékek?
A munkáim egyik sajátossága – ami a használati tárgyakat illeti –, hogy nem korongon készülnek, ezért a formák nem szabályosak, nem tökéletesek, mint ahogy mi emberek, a használóik sem. Az alkotások másik jellemzője, hogy sajátos motívumokat használok. Ezek akkor jönnek spontán karcolás, faragás formájában, amikor túlságosan üresnek találok egy felületet, és valami pluszt szeretnék belevinni.
Árnyalatokban a pasztell és a földszíneket kedvelem, de használok fényes türkiz mázakat is. Gyakran szoktam alkalmazni továbbá a kertünkben megtalálható szezonális növények lenyomatait is. Így áll össze a stílusom, amit röviden talán rusztikusnak lehet nevezni.
A Vajdaságban születtél, családoddal jelenleg kétlaki életet éltek: ingázol Magyarország és Szerbia között. A gyökereid, a vajdasági motívumok milyen „lenyomatokat” hagynak az alkotásaidon?
Az ismertebb motívumok közül időnként szecessziós jegyeket alkalmazok a kerámiáimon. Főként általam kitalált mintákkal dolgozom, illetve több domborművet mintáztam meg az utóbbi időben helyi ismert épületekről és tájakról.
Ha valaki megkérdezi, hogy ezektől a csodás termékektől neki miért lesz szebb, jobb az élete, akkor mit válaszolnál rá?
Ha megkérdezik, akkor feltételezném, hogy annyira nem is vágyik rájuk, vagy ügynök (nevet). Viccet félretéve, a rábeszélés nekem nagyon nehezen menne. Úgy érezném, hogy rá kell erőltetnem valamit valakire, amit nem akar igazán. Én akkor örülök, ha igazán akarják azt, amit készítek.
Mi ragadott meg anno a keramikus mesterségben?
Elsősorban a végtelen alkotási lehetőség ragadott meg a kerámia irányzataiban, mind formában, színben, stílusában. Mindig is vonzott az anyag kézi megmunkálása, dolgoztam fémekkel, fával, ám 31 évesen rájöttem, hogy számomra a legbarátságosabb az agyag formálhatósága. Útkeresésem közben történt mindez Sopronban, majd a mentoromtól elsajátíthattam az alapokat. Ezt követték képzések, és sok olvasás, majd a kísérletezések. Változó sorrendben ezek továbbra is jelen vannak az életemben. Visszatekintve a személyiségem is sokat alakult ez idő alatt, földhöz ragadtabb, higgadtabb lettem, amit e hivatás segítségével szimbolikusan továbbra is formálok, gyúrok, hogy jobb legyen.
Miben könnyíti meg vállalkozói léted a Meska?
A Meska először is helyettesít egy profi webshopot kedvező költségekkel, illetve van körülötte egy egyre nagyobb kézműves termékeket kedvelő közösség. Ha valaki egyedi, kézzel készült terméket keres Magyarországon, akkor nagy valószínűséggel innen indul, illetve itt köt ki.
Ha most újraterveznéd az otthonotokat, és számos dolgot neked kellene elkészítened, milyen lenne például a fürdőszoba? Milyen alkotásokkal varázsolnád egyedivé a konyhát és a nappalit?
Éppen folyamatban vagyunk a tervezéssel, és közben a megvalósításokkal is, főként saját kezűleg. Az alapkoncepció, hogy minden anyag annak látszódjon, ami. Az utánzatokat nem szeretem. Legyen igazi a fa, a tégla, a réz! A téli melegedést is cserépkályha mellett szeretjük. A nappalit domborművek, vázák, formák díszítik, a konyhapolcon csészék, tálak, fűszer- és teatárolók kaptak helyet. Az elrendezés ízlésessége a feleségem érdeme, a hároméves fiunk pedig néha a töréstesztekről gondoskodik. A fürdőszoba átalakítása még nem kezdődött el, de az oda kerülő türkiz mosdótál már készen áll. Saját készítésű zöld domborcsempe és házszám sorakozik még a teendőlistámon.
Tervezed továbbadni a mesterséget egyszer gyermekednek is?
Egy mesterség továbbadásának folyamatát a saját bőrömön tapasztaltam, szerintem nem olyan egyszerű és egyértelmű feladat. Szüleim szakmáját vittem tovább egy ideig, gondolván könnyű út, hiszen minden adott. Rá kellett azonban jönnöm, hogy az én személyiségemhez más illik, ezzel együtt más értékrendű emberek társaságára vágytam. Jó döntés volt, hogy elindultam a keresés útján, és aki keres, az talál. Persze többször voltam feladás közeli hangulatban, de jól tettem, hogy kitartottam. A fiam jön-megy a műhelyben, megadom a lehetőséget neki, hogy gyúrjon, tapasszon, tapasztaljon. Rajtam azt láthatja, hogy szeretem, amit csinálok, és szerintem ennyi elég. Inkább azt szeretném neki átadni, hogyan találhat rá a saját útjára.