Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Amrein Anikóként születtem, férjemtől kaptam ajándékba a Varga vezetéknevet.
Három lurkót nevelgetünk egy vidéki parasztházban, ami ugyan apró, de szerencsére az udvara tágas. Mivel mindhárman igazi örökmozgók, máshol nem is tudnánk elképzelni.
Nagylányom a könyvekkel, kisfiam autós tervrajzaival, a legkisebb, közös gyermekünk még a lábbal hajtós kismotorral van a legjobb barátságban.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Óvodásként arra gondoltam, hogy ha megnövök, óvónéni leszek, és akkor nem kell majd dolgoznom, mindig tudok játszani.
Így az óvóképzőn kötöttem ki, ott meg kíváncsi lettem, hogy mi újság a nagyobb gyerekeknél? Tanítónak tanultam, majd rajztanárnak, és olyan szerencsém volt, hogy minden korosztállyal tudtam dolgozni (mert azért mégsem csupa játék ez a pedagóguslét), 2 évestől a 22-ig.
Minden helyen foglakoztatott, hogy a környezetemet (otthonomat, csoportszobát, osztálytermet) hogyan tudnám szebbé tenni.
Én a textilekbe szerettem bele, ebben az anyagban találtam meg erre a lehetőséget. Mikor otthon már nem tudtam felrakni több függönyt, falvédőt, faliképet, díszpárnát, varrott tárgyaim másokhoz is elkerültek.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Nekem mindig könnyebb volt úgy alkotni, ha volt egy konkrét feladat.
Oviban pl. egy évszakos falikép, vagy egy iskolai színpadkép, vagy adott lakáshoz lakástextilek tervezése és készítése.
Tehát megvannak a keretek, a fő irányvonalak, de azon belül élvezhetem a szabadság adta játékteret.
És amikor belevetem magam és jönnek a fejemben a képek, enyém lesz a feladat és én a feladaté; innentől ez már az én játékom, innentől már nehezen viselem, ha korlátokat szabnak.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Szívesen sorolnám, hogy biciklizés, tollasozás, kötés, bulizás, koncertekre járás, zenélés, olvasás, túrázás-kirándulás, de az a helyzet hogy mostanság mindezekre csipetnyi idő marad (felsorolási sorrendben a legelsőknek írottakra semmi, a későbbiekre valamennyi).
A mostani életszakaszomban így tehát kedvenc időtöltéseim: a gyerekek, a férj, a főzőcske, varrás, tóásás.
A vasalás soha nem lesz az.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
A harmónia megtalálását - megteremtését - a leghétköznapibb történésekben és a magasztosabb életérzésekben egyaránt.
Nap mint nap jönnek a helyzetek, gondolatok, van amikor magától értetődően létrejön az egyensúly s így a békesség, öröm érzete, van amikor dolgozni kell érte keményen.
Ez is egyfajta egyensúly: a lazulás mellett az erőfeszítésekre is szükségünk van.
Az öröm mellett a bánatra, a szépen haladó varrás mellett a varrás visszabontására (na jó, ez csak vicc volt).
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Magam előtt látok három-négy nagyobbacska lurkót, talán kézműveskednek is, de mindenesetre remélem, szeretik amit csinálnak; férjemet, ahogy végre fazekaskodik, de lehet, hogy egyéb anyagokkal is kreál valamit, esetleg együtt vásározunk.
És kb. ugyanúgy élünk, mint mostanság, főbb vonalakban. Legalábbis én így szeretném :)