Úgy képzelem, hogy te már gyermekkorodban is szerettél rajzolni, színezni, és rajongtál az igényes füzetekért, írószerekért.
Valóban gyerekkorom óta imádok rajzolni, alkotni. 11 éves koromtól kezdve jártam rajzszakkörre, majd 2006-ban ruhatervezőként végeztem középiskolában, ezt követően pedig rajz és vizuális kommunikáció tanárként diplomáztam 2011-ben a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán. Tavaly végül megszereztem a lakberendező bizonyítványomat is. Több mint 10 évig dolgoztam fő-, illetve mellékállásban grafikusként, de mellette más művészeti területekbe is belekóstoltam. Folyamatosan kísérletezek, új technikák után kutatok, és általában ki is próbálom. Az albumokat jelenleg mellékállásban csinálom éjszakánként és hétvégente, főállásban marketingesként dolgozom.
Egyébként vállalkozói családban nőttem fel. Már gyerekként is azt láttam, hogy mindig van mit csinálni. Anyu keramikusként és kézművesként rengeteg technikát megtanított, ami a mai tudásomnak az alapjául szolgált, Apu pedig mindig olyan kitartó, találékony és kreatív volt, hogy a mai napig nem fordult elő olyan, amire ne talált volna megoldást. A „nincs lehetetlen” hozzáállást tőle tanultam és ezért nagyon hálás vagyok.
Azért tudok azonosulni azzal, amit csinálsz, mert gyermekkorom óta én magam is imádom a szép füzeteket. Egy „sima” kockás borító nagyon el tudott keseríteni, ha iskolába csak azt vihettem, míg egy szépen kidolgozott, igényes grafikájú, színes borítójú sokkal inkább motivált abban, hogy jegyzeteljek. Te hogy voltál ezzel? Egyáltalán miért tartod fontosnak, hogy az általad készített naplók, emlékkönyvek, fotóalbumok, vendégkönyvek szépek és egyediek is legyenek?
Én is mindig vágytam szép füzetekre, naplókra. Amikor megkaptam az első színes levélpapír – boríték szettemet, az első igazán szép kidolgozású füzetemet, emlékkönyvemet és naplómat, teljesen beléjük szerettem. Nekem kincsek voltak. Nem írtam rájuk, beléjük semmit, csak tartogattam őket egy-egy „különleges alkalomra”, ami persze sosem jött el. Nem akartam őket elrontani, nehogy véletlenül a kukában landoljanak.
Mára ez odáig fajult, hogy gyakorlatilag nem szabad betennem a lábamat papír-írószer boltba, mert az akkor nekem kész anyagi csőd… De ha látok valahol mégis egy különleges tapintású papírt, vagy új technológiás nyomatot, formalakkozást, dombornyomást, esetleg metál fóliázást vagy hologramot, már gondolkozom is, hogyan építhetném ezeket be a termékeimbe. Mivel maximalista vagyok, kiemelten fontosnak tartom a magas minőséget. Tőlem olyan vevők vásárolnak, akik másnak szeretnének örömöt okozni, és ezért a bizalomért cserébe, úgy vélem, kutya kötelességem a tőlem telhető legjobbat nyújtani.
Mi jellemző rád inkább: előbb felméred a vásárlói igényeket, és utána rukkolsz elő új termékkel, vagy előbb megvalósítod, ami épp eszedbe jut, s aztán megfigyeled, milyen sikere van a terméknek a vásárlók körében?
Marketinges lévén először mindig kutatok. Megnézem, mire lenne igény, hol lehet piaci rés, majd ezt követően jöhet a tervezés. A termékfejlesztés az utóbbi időszakban sajnos elmaradt, mert annyira megnőtt a kereslet az alkotásaimra, hogy főállás mellett a rendelések kivitelezésén kívül már nem maradt idő rá. Ez azonban hamarosan változni fog…
Vagyis bővül a kínálat?
Igen, és emiatt már nagyon izgatott vagyok.
Az illusztrációid nagyon szépek, a borítókon szereplő minták és a karakterek pedig igazán kedvesek. Milyen technikával készülnek, és milyen alapanyagokkal dolgozol?
Vektorgrafikus és pixelgrafikus programokban készülnek a grafikák. Ezek egyes részeit én tervezem, de vannak köztük megvásárolt elemek is. A könyvek elkészítési technikája sokat változott az 5 évvel ezelőtti első prototípushoz képest. Szerettem volna olyan professzionális minőséget előállítani, ami felér egy nyomdai kivitelezéssel, mindezt otthon, kézzel elkészítve. Rengeteget küzdöttem vele, sok hibát kellett kiküszöbölnöm, de végül sikerült megoldani.
A könyvecskék jelenleg két különböző vastagságú műanyag borítóval kérhetők, de választható prémium magas minőségű 2mm-es kartonborító is, amelyre kasírozással kerül fel az egyedi grafika. Magasfényű laminálással teszem tartóssá mind változatot. Az albumok belsejébe 120 grammos magas minőségű papír kerül, amire kétoldalú ragasztóval könnyedén lehet fotókat ragasztani, színes ceruzával rajzolni, esetleg golyóstollal írni bele.
Öt éve vagy jelen a Meskán az alkotásaiddal. Amikor annak idején regisztráltál, milyen céljaid voltak?
Néhány hónappal a meskás regisztrációm előtt felmondtam a munkahelyemen, mert új, saját vállalkozást akartam indítani (import ékszerek kereskedelme lett volna a terv), ami akkor végül sajnos nem jött össze, és sürgősen kellett egy „B” opció, ami végül a Meska lett. Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy néhány hónap alatt beindult a kis online boltom. Azóta is évről évre jól teljesít, sőt, azt látom, hogy egyre többen másolnak. Ez néha bosszant, de erre szokták mondani: „Ha téged másolnak, akkor valamit jól csinálsz!”
Ad vissza annyit ez a vállalkozás lelkileg és financiálisan, mint amennyi energiát belefektetsz?
Sokszor, amikor hétvégén – vagy akár a hétköznapokon hajnali 3 órakorkor – még mindig az emlékkönyveket készítem, elgondolkodom: Kell ez nekem? Megéri egyáltalán? Néha besokallok, de aztán eszembe jut az, hogy enélkül nem tartanék ott, ahol tartok, és nem tudnám megvalósítani az álmaimat. Szóval, igen, nagyon is megéri ezt csinálnom!
A digitalizáció egyre jobban átszövi az életünket. Szerinted a jövőben is szívesen vásárolnak majd az emberek kézzel írható, valóban lapozgatható füzeteket, emlékkönyveket?
Szerintem mind a digitális, mind a papír alapú eszközöknek meg van a maga piaca. Éppen tervezem, hogy hamarosan digitálisan is elérhető lesz 1-1 termékem, ugyanakkor úgy gondolom, hogy, ha egy ajándékról beszélünk, akkor egy kézzelfogható, szép és személyre szabott ajándékot nem igazán tud lekörözni egy digitális változat.