Döbbenetesen friss a Meskás oldalad: idén március 24-én indult el. Mik az első tapasztalatok?
Úgy látom, hogy kiválóan kezdtünk ezen az értékesítési platformon. Nagyon örülök, hogy a Meska preferálja már az antik dolgokat is, mert ez a műfaj láthatóan érdekli a közönséget. De vannak a kétezres évek elejéről származó tárgyaim is, amelyek ugyanígy régies kinézetűek, ám modern anyagokból készültek. Olyan vevőknek valók, akik az eredetit nem engedhetik meg maguknak, viszont szeretnének stílust, minőséget vinni az otthonukba.
Ezek tulajdonképpen „replikák”?
Igen, a napokban tettem fel például egy polirezin anyagból készült órát, melyen egy múlt század elejére jellemző nőalak tartja az ingaórát. Porcelánkeménységű műanyagról van szó, amit nemrég találtak fel – szép szobrok készülnek belőle, melyeket aztán bronzíroznak – így a megszólalásig hasonlítanak az antik fémszobrokhoz. Ezek nem ám az aranyozott kínai csodák, hanem barokk hatású, szemet gyönyörködtető kincsek, elérhető áron.
Van annak jelentősége, hogy egy meseszép, turistacsalogató barokk városban, Győrben éltek?
Nem igazán – ugyanis próbáltuk a piacozást, boltozást, de a sétáló embereknek való árusítás nekünk nem jött be. Ellenben a fotelben ülve, a megfelelő platformra feltenni a tárgyainkat, ahol alapból rengetegen látják – ez az, ami bevált. A modern értékesítésben az internet hatalmas segítséget jelent.
Ez azért limitálhatja az áru méretét is…
Mi elsősorban kisebb dolgokkal foglalkozunk, nem bútorokkal vagy nagyobb szobrokkal. Ezeket nehéz is volna postázni, a vevőinknek elküldeni. Főleg apróbb, lakást díszítő vagy funkcionális tárgyakat forgalmazunk.
Melyik tárgyad lehet a legrégebbi?
Az 1800-as évekből származó, ezüst kiskanál az, amit a beütött fémjel alapján Ferenc József születési évében készítettek. Sajnos korábbi, akár ókori dolgaink nincsenek, azok borzasztóan drágák. Egyébként a fő érdeklődési köröm az órák világa, és ez szerencsére sokaknak tetszik is.
„Saját kézzel, szívvel, lélekkel” – ez a mottótok. Annyira gyönyörű állapotúak az oldalon lévő, szemmel láthatóan régi portékák, hogy felmerül a kérdés: ez egy alapos felújításnak köszönhető?
Igen. Megpróbálom a tárgyaimat viszonylag kedvező áron beszerezni – ami hibás, azért egyébként sem kérhetnek magasabb összeget. Múzeumban dolgoztam restaurátorként, így mondhatom, hogy valamennyire értek a helyreállításhoz.
Feltűnően hangsúlyos az egzotikus, ázsiai szál… több kínai bambuszképet és koreai kagyló-berakást látni nálatok…
Ezek a mi személyes kedvenceink – ilyen szép dolgokkal vesszük körbe itthon is magunkat. Nagyon szeretjük ezeket a tárgyakat, és az évek során hozzászoktunk, hogy néha meg kell válnunk egyiktől-másiktól. Nem lehet mindent megtartani magunknak, mert túlzsúfoljuk a lakásunkat. Érdemes kialakítani egy stílust, és ami éppen nem illik bele, azt pedig értékesíteni.
Úgyis szembejön majd valami, ami még szebb?
Olyan is volt már, hogy később megbántuk, hogy eladtunk egy tárgyat. Általában ami nekem tetszik, az másnak is bejön – tehát minél tetszetősebb dolgokat keresek – pluszban legyen érdekes, vagy különleges is. Nem baj, ha karcos, vagy ha hiányzik belőle egy rész – átdolgozzuk, hogy olyan legyen, mint újkorában.
Melyik tárgyad lehet a legrégebbi?
Az 1800-as évekből származó, ezüst kiskanál az, amit a beütött fémjel alapján Ferenc József születési évében készítettek. Sajnos korábbi, akár ókori dolgaink nincsenek, azok borzasztóan drágák. Egyébként a fő érdeklődési köröm az órák világa, és ez szerencsére sokaknak tetszik is.
A Meskán is az eladott portékáid fele óra…
Meglepő lehet, de a kvarc szerkezetek között is vannak különlegesek, amelyek ma már régiségnek számítanak, ugyanis a múlt század eleje óta beszélünk kvarc időmérőkről. Akkor még nem tömegtermelésre készültek. Csak olyan órát tartunk, amit működésbe is tudunk hozni; akár atomjaira is szétszedem őket a felújítás során. A kakukkos változatnál kimondottan érteni kell a mechanikához, hogy melyik csap mit mozgat.
Ha egyszer összeraktad, akkor ezek az órák aztán sokáig fognak működni?
Igen, bár hoztak már olyan kakukkost is hozzám javítani, amelynek a láncán állítólag kisgyerek mászott fel – amíg le nem szakadt. Ez már helyrehozhatatlan volt, ugyanis teljesen eltorzult a belseje – csak egy teljes csere segített volna rajta. A mechanikus órák ha jól be vannak állítva, akkor nagyon-nagyon sokáig húzzák. Megfigyelésem szerint sokszor az elemes kvarcórák pontosabbak, jobban jelzik az időt, de gyakran kifolyik az elemből a sav, emiatt megsérülnek. Míg a mechanikusok sokszor késnek, de ha jól be vannak állítva, akkor nem kopnak olyan gyorsan az alkatrészeik sem. Különleges összerakást igényelnek, ezért jobban keresik őket a gyűjtők.
Az egyedi voltuk miatt slágernek számítanak a piacon?
Igen, és mikor úgy tűnik, hogy tönkre mentek, akkor lehet, hogy csak egy alapos olajozást igényelnének. Ha eljut hozzám egy ilyen leállt darab, akkor azzal kezdem, hogy szépen bekenem. 99 százalékban ez az, ami segít rajta. Valószínűleg a gazdája nem is gondolt erre, és inkább újat vett – így kerül a műhelyembe sok régi óra. A gyűjteményem különleges, speciális példányait sosem adnám el.
Mi az, amitől még úgy érzed, hogy nem tudnál megválni?
A múlt század elején készített, kézzel faragott, aranyozott betlehemünk. Egyszer régen, sok évvel ezelőtt már egy ilyet eladtunk egy amerikai vevőnek, nagyon magas áron; de szerencsére sikerült beszerezni belőle egy másik példányt, amit meg is tartottunk. Bár azt az elsőt akkor nagyon sajnáltuk. Járok bolhapiacra, és a fenti eset óta soha nem mondom, hogy soha nem kerülhet ugyanaz, vagy hasonló tárgy elém. Hajmeresztő dolgok találnak meg, és azt sem tudjuk, hogy kinél mikor mi talál be. Van, hogy évekig nem kell egy holmi senkinek, itt díszeleg nálunk, szinte mondhatjuk, hogy kapufa volt a beszerzése … aztán egyszer csak hopp – egy illető megkeres, hogy máris elvinné.
Ha valahol, akkor itt nem a trend diktál…
Ezt valóban nem lehet kiszámítani – ha valaki pont egy speciális árut keres, és nálunk meg is találja, akkor a jó platformra tévedt. Az volna a cél, hogy sok emberhez, széles körben jussunk el, népszerűségre tegyünk szert – akkor ránk bukkan az, akinek valamilyen különleges igénye van.