Különleges formájú hatlyukú furulyája ez a Kárpát-medencének. Múzeumi darabok után valószínűsíthető, hogy a típus egyetlen készítőhöz köthető, aki a 19. század végének esztergált tót furulyáit fogalmazta újra a Kárpátalján. Jellegzetessége a karcsú, ritmikusan ismétlődő vastagításokkal díszített-megerősített hangszertest és az oldalt elhelyezkedő hetedik, ún "hangolólyuk", mely a furulya hangjainak dinamikai kiegyenlítésére szolgál. A bodzafa testet ráspollyal vékonyítottam, majd faragókéssel és csiszolópapírral alakítottam ki a végleges formáját. A kifaragott felületet végül házilag kevert rozsda alapú festékpáccal kentem át - ettől nyerte el barnás árnyalatát. Alaphangsora halk, a felhangok viszont szépen, csengően szólnak rajta - ebben emlékeztet a hosszabb erdélyi hangszerekre. A hangsor viszont inkább a dunántúli-palóc dallamvilágot idézi semleges tercével és szeptimével. A hangszer hossza 54 cm körüli, "E4" alaphanggal.