A körtemuzsikát egykor a játékosabb kedvű fazekasok készítették vevőcsalogatónak, és igen közkedvelt "vásárfia" volt az apró nép körében. Nevét testesebb, "hasas" formájáról kapta. Ennek a fából készült, kevésbé törékeny változata ez a kis síp. A fent látható típus öt dallamjátszó nyílással készül. Alapangsora "lá" pentaton, a hangterjedelme pedig ennek megfelelően egy hiányos oktáv; bár "villafogásokkal" egy teljes - dúr vagy moll jellegű - oktávsor is megszólaltatható rajta. Alaphangja "B5" körül van. A skála a jobb kéz középső ujjától indul, ezután a jobb mutatóujj, a bal középső-, majd a bal mutatóujj következik. Az oktávhangot, a "felső lá-t" a bal kéz hüvelykujjának felengedésével érjük el. A gyűrűsujjakkal mindeközben a hangszer "fenekét" támasztjuk. (A negyedik fotón bemutatjuk a helyes tartást a saját hangszerünkön.) A hangszer hossza mintegy 7 cm, az anyaga pedig bodzafa. Kézi megmunkálás (furdancs, ráspoly, faragókés, véső, csiszolópapír) után életfás motívummal díszítettem a testet, majd rozsda alapú pácfestékkel eresztettem be. Így a sárgás-natúr alapon a faragott díszítmény vöröses színével emelkedik ki. A sípot végül bőrszalaggal szereltem fel. Meleg, lágy hangú instrumentum. Bár én is le tudom fogni a lyukakat, mérete miatt elsősorban mégis inkább vékonyabb ujjú, kisebb kezű játékosoknak ajánlom. A hangszert a Hagyományok Háza zsűrizte; zsűriszáma 2020/20/021