A Kárpát-medencében hatlyukú pásztorfurulya-típusok egyik jellegzetes képviselője a dunántúli furulya. Párhuzamos belső furatával kis-magyarországi hagyományt követ (az erdélyi típus a végén erőteljesen beszűkül). Hangsora is sajátos, semleges terc- és szeptimhangköz jellemzi. Jelen hangszer alaphangja"f4" körüli, s mintegy 47,5 cm hosszú. A tekintetet leginkább talán a sajátos, a vége felé kiszélesedő forma ragadja meg. Ezt a bodzaág eredeti formája sugallta, melyet - egyediségénél fogva - hangsúlyosnak hagytam magam is. A hangszer két végét geometrikus mintázattal díszítettem. A végdugót méhviasz segítségével rögzítettem (kiszedhető). Végül a megfaragott hangszert rozsda alapú pácfestékkel, majd olívaolajjal kentem át. A végeredmény egy barnás-natúr színű furulya lett, melyen a faragott motívumok sötétebb barna árnyalatuk révén emelkednek ki. Erős, stabil hangú készség, közepesen kemény síppal. Hasznos hangterjedelme két oktáv és egy nagyszekund; s főként a régiesebb stílusú dunántúli dallamok (betyárnóták, ugrósok, csárdások és kanásztánc-dallamok) autentikus megszólaltatására alkalmas.