A nagypapám élete javát egy erdőgazdaságban töltötte, ott nőtt fel, és onnan ment el nyugdíjba A nyári szünidőben sokszor elvitte az unokáit (minket) az erdőbe, a patakpartokra, és medvehagymát szedni, meg makkot szedni és mindenfelé. Mi - városiak - persze több 10 kullanccsal tértünk vissza a nagypapás kalandokból a fő bázisra, a nagyihoz. :) A nagymamám mindig finoman zsörtölődött: - Hol voltál már megint a gyerekekkel, Jani?! :) Sosem felejtem el, amikor egy nagyobb erdőhöz értünk, ahol egy óriási fatáblába vésve ez állt: Az erdő fohásza Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: – Ne bánts! Az "erdő fohásza" most kerámia csempe formában vásárolható meg, egyelőre egy darab készült belőle. Szeretettel ajánlom erdészeknek, vadászoknak, minden természetjárónak. A csempe mérete: 20 cm széles 25 cm magas A csempe anyaga: kerámia Leginkább beltéri használatra ajánlom!