Akril, feszített vászon. 140x100cm. Saját munkám. Az űr végtelenje, súlye, ereje, nyomasztása és felszabadító végetelensége. Amiben feloldódhatunk, elveszhetünk vagy egyszerűen csak gyönyörködhetünk benne. Ezek a gondolatok jártak a fejemben a kép készítésekor és akkoriban olvastam Pilinszky János "Te győzz le!" c. versét, ami szintén hatással volt a kép elkészültére. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények. A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve hirdetik hatalmad csillagképeid, ez ősi, néma ábrák: akár az első angyalok, belőled jöttem és vagyok, ragadj magadba, járj át! Feledd a hűtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország.