A Larimar a szilikát ásványi pektolit ritka kék fajtájának kereskedelmi neve, amely csak a Dominikai Köztársaságban, Barahona város környékén található. Színe a kékesfehértől, világoskéktől, világoszöldtől, zöld-kéktől, türkizkéktől, türkizzöldtől, türkizkék-zöldtől, mélyzöldtől, sötétzöldtől a mélykékig, sötétkékig és liláig, lilától azindigóig terjed. A larimarnak számos fajtája és színkeveréke lehet. A Dominikai Köztársaság Bányászati ​​Minisztériumának feljegyzései szerint Miguel Domingo Fuertes Loren atya, a Barahona plébánia 1916. november 22-én engedélyt kért egy általa felfedezett kék szikla bányájának feltárására és kiaknázására. A pektolitokat még nem ismerték a Dominikai Köztársaságban, ezért a kérést elutasították. Miguel Méndez és a békehadtest önkéntese, Norman Rilling 1974-ben fedezte fel újra Larimart a Bahoruco-hegység lábánál, Barahona tengerparti tartományában. A bennszülöttek azt hitték, hogy a kő a tengerből származik, és a drágakövet kék kőnek nevezték. Méndez felvette kislánya Larissa nevét és a tenger spanyol szót (mar), és Larimar-t alkotott, hogy a Karib-tenger színeit sugallja, ahol megtalálták. Az a néhány kő, amit találtak, hordalékos üledék volt, amelyet a Bahoruco folyó mosott a tengerbe. Egy upstream kutatás során in situ kiemelkedéseket találtak a tartományban, és hamarosan megalakult a Los Chupaderos bánya.