Jánk Marianna 33 éves, kétgyermekes anyuka. 12 éves kora óta, amikor először varrt a babáinak ruhát, szinte egyfolytában szab-varr. Kislányként rajzversenyekre járt, többször díjazták is az alkotásait. Magyar nyelv- és irodalom tanár a végzettsége, Szegeden járt egyetemre. Azóta is ott él gyermekeivel és férjével - aki nagy kritikusa és még nagyobb segítője. Imádja a várost, azt mondja, a napfény és a vidámság városa.
Hogyan lesz valakiből kézműves? Egyszer csak eldönti, hogy ő kreatív és kész?
Nálam körülbelül négy éve indult komolyabban a kézműveskedés. Amikor a kisfiam elkezdett beszélni és közölte a kívánságait - meseszereplők, autópálya, kis állatkák... No és persze a robotok, mert egyszerűen rajong a robotokért! De persze előtte is kreatívkodtam már, azt hiszem, ez nálam valamiféle családi vonás. Imádom a kézzel készült ajándékokat adni és kapni is egyaránt. Idén karácsonykor például megbeszéltük a családommal, hogy csakis kézzel készült ajándékokat adunk egymásnak.
Amikor az első filc játékot elkészítetted, tudtad, hogy ez igen, ez jó, ez a te utad, ebben te sikeres leszel?
Az első sikereimet a gyermekeimnél éltem meg: először a kisfiamnál, majd később a pici lányomnál. Leírhatatlan az az örömteli ragyogás a szemecskéikben, amikor egyetlen este alatt elkészül az előző nap fülembe súgott aktuális vágyálmuk. Ilyenkor érzem igazán sikeresnek magam. Meg persze, amikor a Meskán a vásárlóim kedves, meleg hangulatú leveleket küldenek, illetve édesebbnél édesebb fényképeket, amelyeken boldogan szorítják magukhoz a Kincseik az általam készített figurákat. Na olyankor szárnyalni tudnék a boldogságtól!
És csodálatos élmény az is, amikor a vásárlóimmal együtt aprólékos részletességgel tervezgetünk meg valamit, amikor valóra válthatom valakinek az álmát és elkészíthetek egy régen áhított kívánságot. Például egyszer egy aranyos zene tanár néni azzal keresett meg, hogy az iskolájába szeretne egy hatalmas, odvas fát a tanítványainak bagoly-hintával, virágokkal, pillangókkal, a tövében gombákkal és erdei állatok seregével. Óriási nagy munka volt, sokáig tartott már maga a tervezés is, de egy felejthetetlen, varázslatos emlék marad, az biztos.
Hogyan áll a családod ahhoz, hogy nem egy hétköznapi munkád van, hanem alkotó vagy?
A teljes családom már a kezdetektől támogat, szóval mondhatom, kifejezetten szerencsés vagyok! Rengeteg segítséget kapok tőlük, és ezért borzasztó hálás vagyok. Amikor a családtagjaim elutaznak valahová, tudják, hogy nekem nem szuvenírt kell hozni, hanem különleges anyagokat szalagokat, gombokat, gyöngyöket, mert én ezeknek örülök nagyon, de nagyon. Egyébként a Meska-boltocskámat is az ő bátorításukra nyitottam meg. Ez segített az indulásban, általa tettem szert ismertségre, amit ezúton is köszönök. Meglepő és hihetetlen volt számomra, amikor idén ősszel már hirtelen a legnépszerűbb alkotók között találtam magam.
A kisfiam már óvódás, a lányom is megy februártól, akkor jár le a gyesem. Ez az idei év lesz a "nagy próbatétel", kiderül majd, hogy hová is tud fejlődni ez az egész. És van egy nagy álmom: szeretnék kialakítani egy saját alkotókuckót.
És a család témához az is hozzátartozik, hogy a nagymamáink a példaképeim. A férjem nagymamája varrónő volt, szépséges ruhákat varrt. Az én nagymamám pedig gobelineket készített és káprázatos terítőket hímzett. Sokszor eszembe jut, hogy biztosan nagyon boldogok lennének, ha látnák, hogy mivel is foglalkozom.
És te? Te boldog vagy?
Határozottan igen! Mert van egy fantasztikus családom, tündéri gyerekeim, csodálatos férjem és azt csinálom, amit mindig is szerettem volna: a hobbim a munkám! Igyekszem harmonikusan élni és pozitívan gondolkodni, ez nagyon fontos a számomra. Mialatt sok ember a múlton kesereg, kimarad a jelen valóságos, csodás élményeiből és szépségeiből.