Hogyan csöppentél bele ebbe az autós világba?
12-14 éve lehetett, amikor az első tárgyamat elkészítettem. Igazából mindig szereltem, főleg édesapám mellett, aki szintén műszaki ember. Aztán ehhez még hozzáadódott, hogy az előző munkahelyem egy veteránautó restaurátor műhely volt: ott rengeteg menthetetlen, 60-70 éves alkatrésszel találkoztam. Onnan jött ez, hogy mégse dobjuk már ki, ha ennyi évet kibírt - valamire csak felhasználhatjuk.
A formák fogtak meg?
Egyrészt a formája, meg inkább a története, ami egy-egy alkatrész mögött van. Ha belegondolok, hogy évtizedeken át kitartott, milyen élmények fűződhetnek hozzá… Ha benne volt egy autóban, akkor mit láthatott, vagy milyen helyekre juthatott el, a tulaj milyen kapcsolatot ápolt vele… Ez az, ami érdekes nekem, hogy melyiknek mi lehet a sztorija. A munkám révén oldtimerekkel is foglalkozom - amely autók elmúltak 30 évesek - és kapcsolatban állok több szervizzel is. Nem feltétlen csak személygépkocsikra álltam rá, hanem minden foglalkoztat, ami kerék, vagy amit motor hajt... Akár repülőből is szívesen alkotnék valamit, de az nyilván elég költséges volna.
Hogyan zajlik egy megkeresés? Írnak, hogy a papának kérnek valamit ebből és ebből...?
Akad olyan, akinek meg is vannak a saját alkatrészei. Általában az szokott lenni, hogy évekig kerülgeti – például egy olyan autót, amiről jó emlékei vannak - és szeretné, ha valahogyan ismét hasznosulna. Itt is van valamilyen kötődés: nem csak random alkatrészeket kér, hanem a saját autójából szeretné. De az is előfordul, hogy már nincs meg az a kocsi…
Bevált modellnek tűnnek a kormány-órák és a kislámpák…
Az utóbbiból van több, hasonló típus is. Nagyon tetszettek az embereknek ezek a formák; van három lámpa-családom (ernyős-dugattyús, a turbóból készült, illetve a motoros), melyek elektronikai termékek. Annyit kell tudni, hogy ezek hivatalosan forgalmazhatóak, CE-jelzéssel elláthatóak, ami a vevő szempontjából is fontos dolog. Érintésvédelmi vizsgával rendelkeznek, európai megfelelőségi nyilatkozat, használati utasítás és műszaki dokumentáció is készült mindhez.
Tényleg csak férfiak vesznek ilyen jellegű tárgyakat?
Igazság szerint nők is vásárolnak tőlem, de főleg ajándékba. Jött már oda hölgy hozzám kiállításon azzal, hogy ő ebbe szerelmes. Azt se tudja, hogy mi ez, meg mire való, de annyira tetszik neki a formája meg a színe, hogy azonnal kell neki. Célom, hogy próbáljam minél inkább a design irányába eltolni, hogy tényleg egy hálószobába, ágy mellé be lehessen rakni azt, amit készítek. Mindig megkérdezem a megrendelőket, hogy van-e valami szín, amit szeretnének. Gyakran rám bízzák, ha nem érzik magukat elég kreatívnak ehhez.
Nagyon leleményes a négyhengeres motorblokkból készült asztalka, italtartóval...Hány kiló egy ilyen darab?
Körülbelül 25-30 lehet...
Mennyi munka ilyen évtizedes piszkokat eltüntetni a gépekről?
Rengeteg időt igényel. Nem csak a tisztításra, de a szétszedésre is elmehet több óra: némelyik alkatrész eredeti állapotban nagyon össze van rohadva. Háromszor-négyszer át kell mosni - és nem elég a sima mosószer, hanem speciális alkatrész-tisztító folyadék szükséges. Ez a ráégett olajat is leszedi, mert nagy hősokkot kaptak a fémek, és rájuk sült a szennyeződés. Sokan csak egy rozsdás vasdarabot látnak, nekem meg elkezd járni az agyam, hogy akkor mit is lehetne belőle kihozni...
A lámpabúraként beépített Wartburg-szűrőt is te varázsoltad újjá?
Nem... ezek újabb alkatrészek. Használtan azokat már nem lehetne kipucolni; ez az egy, amiből muszáj vagyok újat beszerezni.
A tárgyaid ápolása, karban tartása jóval egyszerűbb, igaz?
Még ábrákat is kap a vevő, hogyan kell például a lámpában izzót cserélnie, tisztítási tanácsokat szintén mellékelek írásban. A talpakra teszek egy speciális anyagot - moos gumi a neve – ami a gumi és a szövet közt van, bársonyos a tapintása. Ettől nem fog a tárgy csúszkálni, illetve a fém alj sem karcolja össze az asztalt.
A turbó-feltöltő leírásában láttam, hogy akár több százezer kilométert is raknak egy ilyen járgányba?
Gyakorlatilag egy sima személyautó motorja is megy 4-500 ezer km-t, egy 30 éves alkatrésznél ez simán megesik. Tényleg strapabíró dolgokról beszélünk...
Kilométerszámlálós kulcstartót is adtál már el... a nagy projektek közé befér néha pár apróság?
Keresik is a kisebb tárgyakat, például most csináltam pár sörnyitót – turbólapátokból. Karácsony előtt feltöltöm őket a Meskára - szép színesek, nagyon szeretik őket, akik már látták. Több női ügyfél is dicsérte, milyen dizájnosak. Fogalma sem volt némelyiknek, mit lát, de nagyon megtetszett nekik. Azoknak lesz ez jó opció, akik nem tehetik meg, hogy nagyobb összeget szánjanak ilyen célra.
Gondolom van olyan tárgyad, amitől sosem válnál meg...
Egy Trabant-asztalom ilyen, amit még édesapám szerelt ki 40 évvel ezelőtt az autójából. Ehhez erős kötődésem van. De igazából mindent, amit készítek, úgy csinálom, hogy nekem tetsszen. Kicsit szerelmes vagyok az összesbe, ezért nehéz is eladnom őket. Mindig az aktuális az, amit szeretek nézegetni.